légy, aki vagy

http://www.youtube.com/watch?v=WLNnbLrX
légy aki vagy, az aki voltál, aki szerettél volna lenni

csak egy kulcs...

Én csupán egy lány vagyok a sokból
Ki sír, ha fáj, de sírba visz, ha csókol
Mint kis különc, kilógok minden sorból
De sorry, ez vagyok én!
Ha kell, ha nem, csak ennyi, amit érek
Én nem leszek egy hétköznapi lélek
Ha lóg, hát lóg a lábam amíg élek
Egy felhő legszélén
Mit hoz el, még nem tudom, a holnap
Csak azt tudom, hogy péntek után szombat
És nem bírom, ha mások beleszólnak
Ha túl vad rajtam a rúzs.
Megteszek akármit, ami durva
Mert jól tudom, hogy nem születek újra
Vagy eljutok az álmaimon túlra
Vagy mindenkinek, kuss!
Van, hogy néha megtalálnak érte
Hogy mire fel vagyok ennyire más
M'ért nem értik nem tehetek róla
A biológia volt a hibás!
Kis törékeny vadvirág a szélben
A dongók ellen védtelen a szívem
Hess! Ti rám hiába szálltok
Itt nem lesz beporzás!

el sem hiszitek...

el sem hiszem, hogy mi folyik itt. De tényleg.
4 éven keresztül össze vagy zárva 400 másik emberrel, akiknek a felét még csak nem is ismered. Van, akinek esetleg a nevét tudod, és rámosolyogsz az utcán ha szembejön. Van, akinek még köszönsz, is mert innen onnan mittudoménhonnan ismered, és ugye nem vagy bunkó. Vannak, akik azok, és hangosan rájuk kell köszönni, hogy egyáltalán észrevegyenek, meg ugye azok, akikhez hiába beszélsz, rád se néznek..na az ilyen embereket egy 0 alaknak tartom..
Na meg van a minden nap megöleled típus. Vigyorogtok, beszélgettek, és 4 év alatt így-úgy eljuttok odáig, hogy minden apróságot el akartok mondani a másiknak. Azt hiszem, ez a legveszélyesebb.
Veszélyesebb, mint a régi ellenség, a srác akivel jártál, a lány, akiben csalódtál. Még a csendes-közömbösnél és a szőke pletykásnál is rosszabb.
Mert ő az, aki bánthat, ő az, aki a legnagyobbat hazudhatja neked. Csak az a baj, hogy te megpróbálsz olyan naív lenni, hogy bele se gondolsz ebbe.
Édes tudatlanság...
és amikor beleharapsz abba a bizonyos almába, kiharapod belőle a "mindig-kételkedni" részt, elborzadsz.
és rájössz egy nagyon fontos dologra. Ha te be tudtad csapni önmagad, téged milyen könnyen becsaptak.
Nem is..hazudtak neked. úgy istenigazából a szemedbe hazudtak. És ami a legrosszabb, utána te vagy az, aki nem tud nyugodtan tükörbe nézni, hanem ők. És mintha tudatalattijukban sejtenének valamit, talán a néhai lelkiismeret és tévútra vitt személyiség halvány szelleme, elkezdenek foglalkozni veled. És minden apróság fontos lesz számukra...és leleplezted őket.
És érzed a belső figyelmeztetést, ahogy a riasztód ezerrel ordít, hogy baj van.
Mert csak azoknak tűnik fel, hogy nincs meg a napi összenézés adag (és nem csak mondjuk szimplán ma keveset beszélgettetek, ezt át se gondolja..) aki nem tiszta.

ui.:Ismeritek ..akinek nem inge....

Az ifjú Werther szenvedése

"Ha vagy százszor nem voltam már azon a ponton, hogy a nyakába borulok! A nagy Isten tudja, hogy érzi magát az ember, mikor annyi gyönyörűséget lát lebegni maga körül, és nem nyúlhat hozzá; pedig a hozzányúlás az ember legtermészetesebb ösztöne. Nem nyúlnak a gyerekek minden után, amit meglátnak? - És én?"

először is respekt...
több volt mint nagyon jó. nem csak maga a party, hanem hogy együtt. lehet hogy 4 év kevés ahhoz hogy igazán megismerhessek valakit, máskor meg két nap alatt sikerül.
ezen a hétvégén együtt voltunk. nem csak egymással, együtt is. és ez az ami szerintem számít.
szóval felejthetetlen volt.
<3 Mag :)

érdemesvégiggondolni-gondolat.

Egy szobor.
Éppen most készült el.
Alkotója a legméltóbb helyet keresi számára az L alakú kiállítóteremben.
Mások is segítenek. A barátai. Az ismerősei.
Akik között él. Nem tegnap óta.
De vajon a szobornak helyet keresők tudnak-e a saját helyükről?

"vétkesek közt cinkos, aki néma"

de csak mert én imádom a magyarfakultációt:)
úgy komolyan

http://www.youtube.com/watch?v=plDNCnCik6c

Nem tudom mi a szerelem, vagy létezik-e egyáltalán. Nem tudom, hogy éreztem-e már, vagy fogok-e valaha.

Nem hiszek a villámlásban és mennydörgésben.

Nem hiszek a láblibbentős csókokban.

Én a harangokban hiszek.

http://www.youtube.com/watch?v=Y4GDlRb2Nwo

"A goromba ember 'végre-mosolya' számomra értékesebb, mint az örökmosolygó ember 'most-is-mosolya'."

én teljes mértékben rátok bízom hogy mit láttok benne. Én a lassan, észrevétlenül kezeim közül elfolyó időt, amit élveznem kell, bármennyit kapjak is belőle (: (: (:

"simogat az ég, csak változz, csak változz csak még..."

http://www.youtube.com/watch?v=pb61krYpZAo

ködbe zárt mindenek

El vagy foglalva a saját, te azt mondod, életeddel, és észre sem veszed, hogy az egyik legfontosabb dolog az életemben az őszinteség. Nem a minden éjszakás hálószobatitkok, hanem amit mondtok, az legyen őszinte. A többi nem érdekel.
Különben hagyj édes tudatlanságban abban reménykedni, hogy még meg tudlak változtatni. Hogy nem merültél a saját hazugságaid alá, és még valahol mélyen benned van az, amit a nálam okosabb emberek úgy hívnak: az igazi én.
A világon mindent és mindenkit becsaphatsz, de azt, aki a kezdetekkor voltál, magadban őrzöd. Engedd, hogy remélhessem, van benned még az ártatlanságodból. Nem árasztott el a világ mocska, és legalább egy radírnyomni tisztaságot találok benned.
Nem adtam fel a reményt, hogy egyszer megtalállak téged, aki még nem adta fel azt a 'régi világát'. Ezt senki nem döntheti le bennem, és senki nem veheti el tőlem. Ha eltűnik, vele eltűnök én is, elveszek majd köztetek, lehúztok magatok közé, ahol sosem találtam a helyem.
Lassan 18 éve bolyongok megtévesztő gondolataitok ködében. Mindenek ködében. És nem találom a helyem. Csak megyek új célok, új élmények és érzések felé, hátha valahol megtalálom, hol kell lennem. Mindenek között egy morzsát, hogy merre keressem. Mindenek között elég lenne csak egy olyan félgondolat, amiről halványan sejtem, önzetlenül értem van. Bízhatok benne, követhetem,nem ver át. Máris megtalálnám a saját 'boldog-most-és-mindörökké' helyemet, ahonnan már nem csalhat el semmi.

'Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél,

És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.'

http://www.youtube.com/watch?v=9fzovzibB0w

Előbb-utóbb vállalnunk kell a tetteink következményét. Minden apró döntésünkért, dolgokért amiket megtettünk, esetleg dolgokért, amiket nem tettünk meg. Fel kell vállalnunk azokat az embereket, akiket elengedtünk, akik elmaradtak az életünkből, és együtt kell élnünk a gondolattal, 'mi lett volna, ha..'. Más lennék, mint aki most vagyok? Jobb? Rosszabb?..soha nem fogom megtudni. De számomra minden tettem, rezdülésem egy szükséges lépés egy jó cél felé. És ezzekkel kell együtt élnem, ezekkel kell, hogy elfogadjatok, mert a döntéseimmel (igen, sokszor a rossz döntéseimmel is) vagyok 100%-ig én.

Minél közelebb egy fejezet vége, annál többször gondolunk az elszámolásra. Életünk egyik fejezetének összes szereplőéért felelősséggel tartozunk. Hogy mivé válnak ők számunkra. Ilyenkor, amikor először felvillan a búcsú, az utolsó találkozás gondolata, még nem érzünk semmit. Nem is kell. Elég, ha tudjuk, egy szükséges fontos pillanathoz érkezünk. Itt az ideje helyrerakni magunkban a dolgokat.
Nem találhatok célt, ha még nem zárult le az előző út. Mert nem csak nekem van célom, a sorsomnak is célja van velem. Nevel, leszúr, boldogít, elszomorít. Álnok és szükséges.

Ezért nem érzem veszteségnek a múltam. Sosem lehet meg nem történté tenni, mindig bennem lesz, véget ér de nem múlik el sosem.
Hozzám tartozik.
Bennem él minden porszem, rezzenés amivel valaha találkoztam. Akit szeretek, akik szeretnek, azok is akik kevésbé. Minden éjszaka, minden hajnal és este, minden mosoly, és minden könnycsepp.

tudom, hogy ezekért valamikor, valahol, valakinek felelnem kell.
de egy percét sem bánom.