Boldogság

"Nem óhajtom magam fölboncolgatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titkos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valami fölbontatlan levél. Hidd el, ez többet ér minden tudásnál. Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."

K.D.

lelepleződött...

M.mel két éve minden nap találkoztunk, mindent tudtam róla, ő is rólam. Bármikor bármit megtettünk volna a másiknak, fontos volt nekem, és én is éreztem, hogy ha a legfényesebb csillagot kérem, odaadná. Igazi barátság volt, se több, se kevesebb. Pont, ahogy kellett. Aztán idővel ő lett a legjobb. Nem volt tökéletes, és csalódtam is benne, de sikerült átértékelni a kapcsolatot nem emlékké, hanem jelenné.
Egyszer viszont elballagott, és kevesebbet találkoztam vele, kevesebbet tudtam róla és kevesebbet tudtam elmondani neki.
Éreztem, hogy hiányzik, és kétségbeesetten próbáltam valakit keresni, aki a helyére léphet. Akivel ugyanúgy vagyok, mint vele. Egy ilyen ember volt / van az életemben.
Sokáig úgy éreztem, ő igazi, önzetlen barát, a bármit-kérhetsz fajtából. És kényelmes volt ezt gondolni. De az elmúlt pár hónapban rá kell jönnöm, ez tényleg egy nagy "muszáj" (!)..hogy ő nem volt és soha nem is lesz nekem 'olyan'.
Csalódások sorozata, és a csodaszép szobromról lehull a lepel, és rájövök, hogy nagyon sok minden nem olyan, amilyennek elképzeltem. Bármennyire fáj beismerni, ő önzőbb..Mintha eddig fátyol takarta volna. Aki nekem fontos volt, csak egy idea. Egy próbálkozás. Hogy pótoljam azt, akit nem tudok.

És rájöjjek: még mindig M. az én "bátyám", akiről tudom, hogy tényleg érdekli hogy merre sodor az élet. Ritka az ilyen.

Pótolhatatlan.

lebegés

Thom Yorke: Hearing damage

http://www.youtube.com/watch?v=P7nz6-UVrmU&feature=related

Sea wolf: The violet hour

http://www.youtube.com/watch?v=4XL0dmTJLCU

párbeszéd

D.:- ...de ki tudja mi lesz később :)?
Zs.:- senki. És ez benne a szép.

don't stop me now

http://www.youtube.com/watch?v=58CJih1iYC0

posztérettségi partytime következik. Viszonylag jó hangulatban igyekszem belevágni a szórakozás habostortájába. Kicsit álmosan az éjszakázásoktól, 1-ig tanulástól, és ha hiszed, ha nem, az öröm is tud fárasztó lenni.
Újra felfelé kezd szárnyalni egy csillag az égen. Ne állj most az utamba ;) !

eufória

Az elején fel sem fogtam. Kijöttem, álltam a folyosón és csak néztem magam elé. Aztán elindultam a kabátomért. Még mindig semmi. Úgy megyek ki az épületből, mint egy robot, felhívok mindenkit, akit fontos, de még mindig nem éreztem semmit.
Aztán álltam a zebránál és hirtelen rámtört a felismerés. Megcsináltam. Vége.
És nevetnem kell. Nevettem is. Két babakocsis anyuka jött velem szembe, és kábé teljesen hülyének néztek, de nem érdekelt. Egyszerűen kizártam őket, mert átcsapott a hullám. Át tudtam volna ölelni az egész világot. Mindent és mindenkit szerettem abban a pillanatban. Úgy éreztem, ott és akkor mindenre képes lennék. Egy pillanat volt az egész.

Most már mást érzek. Igazából ami feltűnik, az bizonyos érzések hiánya. Nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy miért tv-zek és nem tanulok, nem érzek félelmet, szorongást, gyomorgörcsöt, kétségbeesést, nem érzem Murphy törvényét Damoklész kardjaként lebegni a fejem fölött. Ez így valami fantasztikus. felszabadult.
eufória.

I♥ érettségi..brr

kiráz a hideg a gondolattól. még 14 és fél óra

annyi mindent mondanék, hogy inkább el se kezdem...

10 alapfilm, amit feltétlenül látnod kell

Valószínű a 10 kedvenc filmem nem ez a 10 lenne, de ezek olyan kultuszfilmek, amiket mindenkinek muszáj legalább életében egyszer megnézni.A sorrend nem fontos:)Ez úgyis csak kis része a mindenképpen-meg-kell-nézni filmeknek :)

1. Arizónai álmodozók (a biztos befutó)
2. Hangover-Másnaposok
3. Parfüm
4. Csokoládé
5. A tanú
6. Macskajaj
7. Rekviem egy álomért
8. Berlin felett az ég
9. Ponyvaregény
10.Truman show

mai zsákbamacska

"Minden embernek joga van az életben egy nagy őrültséghez."

/Mario Gianluigi Puzo/

Marko Markovic

Ez az ember nagyon tud zenélni. Az a koncert életem egyik legjobb élménye volt. Tele volt a tér, mindenki táncolt, az 50 éves házaspár mellettünk újraélte a fiatalságát, a discozenén felnövő srácok tapsoltak és fütyültek.
Voltam már jó koncerteken, de ez nagyon új volt. Sokkal több és sokkal jobb. Utána úgy éreztem, napokig tudnám hallgatni.

Koncert után mentem a dolgomra egy barátommal, és 50 cm-re állt tőlem. És köszöntem, visszaköszönt és beszélgettünk. 5 mondat volt. És egy fantasztikus élmény.

Kirúgjuk magunk alól a földet

Zuhog az eső, csak változz, csak változz
ahogy az idő, csak változz, csak változz
simogat az ég, csak változz, csak változz csak még
mert nem volt, még nem volt elég

Jön értünk egy másik hajó
a nap süt és hull rám a hó
a Mindenhol Mindenható most változtat rajtam.

És zuhog az eső, az égből a földre
ahogy az idő, csak változz örökre
simogat az ég, csak változz, csak változz csak még
mert nem volt, még nem volt elég

Keresnek újra, mindig keresnek
jönnek az árnyak, szembe jönnek
magamat látom, csak magamat féltem
Fenn a magasban és Lenn a mélyben...

lételemem

Annyi mindent kéne csinálni, megtanulni, eldönteni..kétszer ennyi idő is kevés lenne, hogy minden dolgomra legyen időm, saját magam is beleértve. Érzem, ahogy a dolgok kicsúsznak a kezeim közül, nem tudom kontrollálni magam, egyszerűen csak jön. Néha elemi erővel rámtör a melankólia, a hiány érzése. Pedig alapvetően optimista típus vagyok. Mostanában sokszor mégis nagyon egyedül és nagyon kiszolgáltatottan. És nem tudom titkolni, még sebezhetőbb vagyok. Taníts meg nevetni ha nem tudok, csevegni azzal, akivel nem akarok, nem kifakadni, ha nagyon mondanám. Hiszen így élünk..nekem mégis ez a legnagyobb félelmem. Nem tudom azt hazudni, hogy semmi bajom, ha igen, vannak gondjaim.Nem tudom azt mondani hogy jól vagyok, ha nem vagyok jól. Muszáj megnyílnom nektek, muszáj kiadnom, ami bennem van, különben egyszer szétesem.
Többnyire csak ülök és tanulok, vagy épp beszélgetek valakivel, és elfog ez az érzés. Minek alakoskodsz velem? Miért hallgatsz meg ha nem érdekel?..vagy miért nem hallgatsz meg, ha fontos vagy nekem? Miért nem figyelsz rám?
Innen egyedül nem tudom visszarántani magam. Néha annyira hiányzik. Az érzés, az érintés, a tudat.
Újra kell gondolnom a kapcsolataimat. Helyretenni és értékelni, hogy ne várjak többet. Én mégis többet adok. Ezért élek, mégis ettől félek a legjobban a világon.

de nekem kell, hogy adhassak!.

fényes utakon engedj szabadon járnom..

ne kínozz felvillanó képekkel, reálisan létező mindennapi apróságokkal és naturalista részletességel az éjszakába hallucinált lázálmokkal. ne tegyél elém tükröt, hogy azt lássam benne, ami nem vagyok. magam alá húznak a körülmények, néha nem tudom kezelni az érzéseimet. nem tudom, mit érzek, tőlem idegen jelenségeket fedezek fel magamban. és nem tudom hova tenni, mert ha körülnézek, téged látlak mindenhol és szétesem. darabjaimra hullok szét a folyosó kövein. csendben, néha nevetek is közbe. Próbálom behozni a lemaradásom mellettük, közben meztelennek érzem magam. Védtelennek és kiszolgáltatottnak.és nem tudom megkeresni a lépcsőn lefele pattogó töredékeimet. van, amit örökre ott hagyok.
Hagyj megszabadulni magadtól, össze kell szednem magam. Meg kell keresnem a darabjaimat és mindegyiket a helyére kell raknom, mielőtt más teszi meg velem. Adj nekem esélyt!

ki vagy te? kétségbeesés, ködként rámtelepülő bizonytalanság?..nem tudom. de nem szeretlek.nem akarlak.

nem érzés vagy, pusztán az érzéseim hiánya.

"A ragyogó Hold lassan átsugározta az égboltot, és ahogy átadta a fényét, ő maga valamelyest meghalványodott.Föld és menny egymás világosságát tükrözték oda-vissza."
(Vavyan Fable)

elgurult.

http://www.youtube.com/watch?v=n-oxrBtN5MM&feature=related

minek nézek ki? mint óz a nagy varázslóból?mi kell, kell Valami?? kell egy szív? tessék, itt az enyém..marcangold szét..
hogy mondjam el neked, milyen érzés az, amikor nem elég, hogy benned van a tőr, azt még meg is forgatják benned? és nem tudsz mit tenni, mert az egyetlen, amit érzel, az a fájdalom. Nem szavakbaönthető, fizikai fájdalom..nem. Az gyógyítható..
Csak a fájdalom illúziója, amit nem tudsz elkergetni, nincs rá gyógyszer, állandóan benned van. lényed egy része. Nem szakíthatod ki, nem lehet róla 'nem tudomást venni'.
Kínoz, mar, gyötör, és az, aki elmulaszthatná,...nos, mi van, ha ő okozza? ha fogalma sincs, hogy pár elejtett félmondatával, néhány telefonhívással, amit könnyen elintézhetne, de nem intéz el, mennyire bánt meg téged. Mekkora részt vesz el belőled, ha te rengeteget adsz neki magadból?...
nem..neki fogalma sincs erről.

A takaró alatti álmot megzavarta egy rövid hullámzás. Rajtam kívül senki nem vette észre, én mégis felébredtem. Fájt, hogy a tökéletes álmom darabjai üveggolyókként elgurulnak tőlem, mindegyik a maga útján.

valami nagyon személyes

Azon gondolkodom, hogyan írjam le, milyen érzés, amikor valakinek belenézel a szemeibe, és tudod, hogy te vagy mindene. Hogy érted bármit, bármikor megtenne. Megöleled, hozzábújsz, és megpróbálod elmondani neki, hogy mennyire szereted. De tudod, sosem fogod tudni meghálálni azt a törődést és gondoskodást, amit tőle kaptál, 18 hosszú éven át. Sem neki, sem másnak nem tudod ezt sosem eléggé megköszönni. Más ez, mint amit a szülei iránt érez az ember. Abban benne van a mindennapos veszekedés, a felelősség... Ez is olyan mély és alapvetően tiszta, de annál sokkal egyszerűbb.

mai napi boldogító zene: Counting Crows: Colorblind...valami egyéni egy általános témáról. ezért szeretem. ♥

http://www.youtube.com/watch?v=y0s7ycdUcHk&feature=related

Kiléptet egy szereplőt, és romokat hagy a megmaradt karakterben. Aztán hagyja, hogy a film menjen a maga útján, mindenki csinálja a maga dolgát, a színész játszik, a statiszta hol benne van, hol nincs, a kaszkadőr többnyire hagyja a színészt érvényesülni, a kritikusok csendben szemlélnek, és hangosan kritizálnak. Persze nem a rendezőt, a művet... Milyen a mű? Csavaros, szenvedélyes, néha unalmas, legtöbbször kiszámíthatatlan.
És már amikor a néző azt gondolná, újat már nem tud nyújtani, egy 2-perces jelenettel visszanyom mindenkit a "székébe", és újra megdöbbent. Ilyenkor néha maga a színész is feszülten-kíváncsian várja a folytatást.Várja?...aztán a cselekmény megint visszatér a normális kerékvágásba, bár ez a "normális" nem jelent nyugodtat, vagy boldogot. Csak "normálisat".
Hiába..az élet a legnagyobb rendező..

valami változott

Idén valahogy minden olyan más. Mást érzek, ha bemegyek az osztályba, mást érzek, ha az ismerős arcokra nézek, más a tábla, más az egész épület. Idén minden más lett.
Szinte mintha fél lábbal már nem is itt lennék. Idén mindent bele kéne adni a tanulásba, mert néha még a 100% sem elég.Idén sokkal jobban kéne hajtani.
De én nem érzem, hogy így tennék. Ugyanazt csinálom, mint tavaly ilyenkor, és nem tanulok sokkal többet...
Közben azt is érzem, hogy mások az emberek körülöttem. Akikkel eddig nagyon sokat beszéltem és nagyon jóba voltam, azokkal most már csak beszélgetek, és jóban vagyok. Akikkel eddig kevesebbet beszéltem, már elbeszélgetek, és jóban vagyok. Kezd mindenki ugyanolyan szintre kerülni, persze vannak kivételek (: ....
Mégis az egész annyira más. Azt hiszem kevesebben állnak már hozzám olyan közel, nem tudom miért, de így érzem. Mintha tudad alatt mindenki 'búcsúzna', így talán könnyebb...

Egyszer mindenki választ, és a saját választása felé viszi az élete, de ennek még nincs itt az ideje..
Élveznem kéne ezt az évet, szeretem azokat, akik körülvesznek, már tudom, mit akarok, és mégis néha tele vagyok kétségekkel.
Mintha a Himaláját akarnám megmászni...Látom a célt, de nagyon messze van, és nagyon homályos..egyenlőre!

Mi is az a divat? Egyenfekete haj, amit minden második lányon látok? Méregdrága új farmer, amivel felvághatsz? Stílus?...
A divat… fantázia. Kreatív emberek érzései és gondolatai testet öltve; az, ahogy a leghétköznapibb dolgokból is képesek valami egészen fantasztikusat és egyedit alkotni. A divat művészet. A szépség, a kreativitás állandóan megújuló művészete. Itt tényleg csak a határtalan fantázián múlik, hogy a ruha mennyire lesz extrém.
A divat „diktálói” olyan emberek, akiknek korlátok nélküli képzelőereje, és saját, kiforrott egyéniségük van. Képesek arra, hogy a saját stílusukat belevigyék a ruhába, amit terveznek. Ez teszi őket ugyanolyan művészekké, mint az ókori szobrászokat, a reneszánsz festőket. A divat a modern kor egyik vezető művészeti irányzata.
Azt gondolom, ebben rejlik az óriási különbség a divat diktálói, és követői között. Ahogy egy dalt is sokan meghallgatnak, egy festményt is sokan megnéznek, alig van egy-két ember, aki valóban megérti, amit lát, hall…
A többség sajnos más stílusát akarja magára venni, és így elveszti a saját egyéniségét. Elveszteni a saját énünket olyan, mintha az arcunkat veszítenénk el.
Ezért a divat a szilárd egyéniségek kiváltsága. A divatot nem szabad követni. A divatot teremteni kell.

Az unokatesóm (bár igazából szimplán a nővérem♥) Kinga Bachem . Divattervezést tanul Európa egyik legnevesebb divatakadémiáján, Arnhemben, Hollandiában. Szerintem istenien tervez, nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok rá!

légy, aki vagy

http://www.youtube.com/watch?v=WLNnbLrX
légy aki vagy, az aki voltál, aki szerettél volna lenni

csak egy kulcs...

Én csupán egy lány vagyok a sokból
Ki sír, ha fáj, de sírba visz, ha csókol
Mint kis különc, kilógok minden sorból
De sorry, ez vagyok én!
Ha kell, ha nem, csak ennyi, amit érek
Én nem leszek egy hétköznapi lélek
Ha lóg, hát lóg a lábam amíg élek
Egy felhő legszélén
Mit hoz el, még nem tudom, a holnap
Csak azt tudom, hogy péntek után szombat
És nem bírom, ha mások beleszólnak
Ha túl vad rajtam a rúzs.
Megteszek akármit, ami durva
Mert jól tudom, hogy nem születek újra
Vagy eljutok az álmaimon túlra
Vagy mindenkinek, kuss!
Van, hogy néha megtalálnak érte
Hogy mire fel vagyok ennyire más
M'ért nem értik nem tehetek róla
A biológia volt a hibás!
Kis törékeny vadvirág a szélben
A dongók ellen védtelen a szívem
Hess! Ti rám hiába szálltok
Itt nem lesz beporzás!

el sem hiszitek...

el sem hiszem, hogy mi folyik itt. De tényleg.
4 éven keresztül össze vagy zárva 400 másik emberrel, akiknek a felét még csak nem is ismered. Van, akinek esetleg a nevét tudod, és rámosolyogsz az utcán ha szembejön. Van, akinek még köszönsz, is mert innen onnan mittudoménhonnan ismered, és ugye nem vagy bunkó. Vannak, akik azok, és hangosan rájuk kell köszönni, hogy egyáltalán észrevegyenek, meg ugye azok, akikhez hiába beszélsz, rád se néznek..na az ilyen embereket egy 0 alaknak tartom..
Na meg van a minden nap megöleled típus. Vigyorogtok, beszélgettek, és 4 év alatt így-úgy eljuttok odáig, hogy minden apróságot el akartok mondani a másiknak. Azt hiszem, ez a legveszélyesebb.
Veszélyesebb, mint a régi ellenség, a srác akivel jártál, a lány, akiben csalódtál. Még a csendes-közömbösnél és a szőke pletykásnál is rosszabb.
Mert ő az, aki bánthat, ő az, aki a legnagyobbat hazudhatja neked. Csak az a baj, hogy te megpróbálsz olyan naív lenni, hogy bele se gondolsz ebbe.
Édes tudatlanság...
és amikor beleharapsz abba a bizonyos almába, kiharapod belőle a "mindig-kételkedni" részt, elborzadsz.
és rájössz egy nagyon fontos dologra. Ha te be tudtad csapni önmagad, téged milyen könnyen becsaptak.
Nem is..hazudtak neked. úgy istenigazából a szemedbe hazudtak. És ami a legrosszabb, utána te vagy az, aki nem tud nyugodtan tükörbe nézni, hanem ők. És mintha tudatalattijukban sejtenének valamit, talán a néhai lelkiismeret és tévútra vitt személyiség halvány szelleme, elkezdenek foglalkozni veled. És minden apróság fontos lesz számukra...és leleplezted őket.
És érzed a belső figyelmeztetést, ahogy a riasztód ezerrel ordít, hogy baj van.
Mert csak azoknak tűnik fel, hogy nincs meg a napi összenézés adag (és nem csak mondjuk szimplán ma keveset beszélgettetek, ezt át se gondolja..) aki nem tiszta.

ui.:Ismeritek ..akinek nem inge....

Az ifjú Werther szenvedése

"Ha vagy százszor nem voltam már azon a ponton, hogy a nyakába borulok! A nagy Isten tudja, hogy érzi magát az ember, mikor annyi gyönyörűséget lát lebegni maga körül, és nem nyúlhat hozzá; pedig a hozzányúlás az ember legtermészetesebb ösztöne. Nem nyúlnak a gyerekek minden után, amit meglátnak? - És én?"

először is respekt...
több volt mint nagyon jó. nem csak maga a party, hanem hogy együtt. lehet hogy 4 év kevés ahhoz hogy igazán megismerhessek valakit, máskor meg két nap alatt sikerül.
ezen a hétvégén együtt voltunk. nem csak egymással, együtt is. és ez az ami szerintem számít.
szóval felejthetetlen volt.
<3 Mag :)

érdemesvégiggondolni-gondolat.

Egy szobor.
Éppen most készült el.
Alkotója a legméltóbb helyet keresi számára az L alakú kiállítóteremben.
Mások is segítenek. A barátai. Az ismerősei.
Akik között él. Nem tegnap óta.
De vajon a szobornak helyet keresők tudnak-e a saját helyükről?

"vétkesek közt cinkos, aki néma"

de csak mert én imádom a magyarfakultációt:)
úgy komolyan

http://www.youtube.com/watch?v=plDNCnCik6c

Nem tudom mi a szerelem, vagy létezik-e egyáltalán. Nem tudom, hogy éreztem-e már, vagy fogok-e valaha.

Nem hiszek a villámlásban és mennydörgésben.

Nem hiszek a láblibbentős csókokban.

Én a harangokban hiszek.

http://www.youtube.com/watch?v=Y4GDlRb2Nwo

"A goromba ember 'végre-mosolya' számomra értékesebb, mint az örökmosolygó ember 'most-is-mosolya'."

én teljes mértékben rátok bízom hogy mit láttok benne. Én a lassan, észrevétlenül kezeim közül elfolyó időt, amit élveznem kell, bármennyit kapjak is belőle (: (: (:

"simogat az ég, csak változz, csak változz csak még..."

http://www.youtube.com/watch?v=pb61krYpZAo

ködbe zárt mindenek

El vagy foglalva a saját, te azt mondod, életeddel, és észre sem veszed, hogy az egyik legfontosabb dolog az életemben az őszinteség. Nem a minden éjszakás hálószobatitkok, hanem amit mondtok, az legyen őszinte. A többi nem érdekel.
Különben hagyj édes tudatlanságban abban reménykedni, hogy még meg tudlak változtatni. Hogy nem merültél a saját hazugságaid alá, és még valahol mélyen benned van az, amit a nálam okosabb emberek úgy hívnak: az igazi én.
A világon mindent és mindenkit becsaphatsz, de azt, aki a kezdetekkor voltál, magadban őrzöd. Engedd, hogy remélhessem, van benned még az ártatlanságodból. Nem árasztott el a világ mocska, és legalább egy radírnyomni tisztaságot találok benned.
Nem adtam fel a reményt, hogy egyszer megtalállak téged, aki még nem adta fel azt a 'régi világát'. Ezt senki nem döntheti le bennem, és senki nem veheti el tőlem. Ha eltűnik, vele eltűnök én is, elveszek majd köztetek, lehúztok magatok közé, ahol sosem találtam a helyem.
Lassan 18 éve bolyongok megtévesztő gondolataitok ködében. Mindenek ködében. És nem találom a helyem. Csak megyek új célok, új élmények és érzések felé, hátha valahol megtalálom, hol kell lennem. Mindenek között egy morzsát, hogy merre keressem. Mindenek között elég lenne csak egy olyan félgondolat, amiről halványan sejtem, önzetlenül értem van. Bízhatok benne, követhetem,nem ver át. Máris megtalálnám a saját 'boldog-most-és-mindörökké' helyemet, ahonnan már nem csalhat el semmi.

'Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél,

És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.'

http://www.youtube.com/watch?v=9fzovzibB0w

Előbb-utóbb vállalnunk kell a tetteink következményét. Minden apró döntésünkért, dolgokért amiket megtettünk, esetleg dolgokért, amiket nem tettünk meg. Fel kell vállalnunk azokat az embereket, akiket elengedtünk, akik elmaradtak az életünkből, és együtt kell élnünk a gondolattal, 'mi lett volna, ha..'. Más lennék, mint aki most vagyok? Jobb? Rosszabb?..soha nem fogom megtudni. De számomra minden tettem, rezdülésem egy szükséges lépés egy jó cél felé. És ezzekkel kell együtt élnem, ezekkel kell, hogy elfogadjatok, mert a döntéseimmel (igen, sokszor a rossz döntéseimmel is) vagyok 100%-ig én.

Minél közelebb egy fejezet vége, annál többször gondolunk az elszámolásra. Életünk egyik fejezetének összes szereplőéért felelősséggel tartozunk. Hogy mivé válnak ők számunkra. Ilyenkor, amikor először felvillan a búcsú, az utolsó találkozás gondolata, még nem érzünk semmit. Nem is kell. Elég, ha tudjuk, egy szükséges fontos pillanathoz érkezünk. Itt az ideje helyrerakni magunkban a dolgokat.
Nem találhatok célt, ha még nem zárult le az előző út. Mert nem csak nekem van célom, a sorsomnak is célja van velem. Nevel, leszúr, boldogít, elszomorít. Álnok és szükséges.

Ezért nem érzem veszteségnek a múltam. Sosem lehet meg nem történté tenni, mindig bennem lesz, véget ér de nem múlik el sosem.
Hozzám tartozik.
Bennem él minden porszem, rezzenés amivel valaha találkoztam. Akit szeretek, akik szeretnek, azok is akik kevésbé. Minden éjszaka, minden hajnal és este, minden mosoly, és minden könnycsepp.

tudom, hogy ezekért valamikor, valahol, valakinek felelnem kell.
de egy percét sem bánom.

voici mon secret:
Sokszor akartam már megállítani az időt. Visszatekerni a 'tökéletes pillanathoz', és megállítani. Nem sokszor újrajátszani, hanem mindig csak azt a jelenetet élni, csak sokkal lassabban, hogy tovább tartson. Ha lehet örökké...
És most itt állok, magam mögött hagyva életem eddigi talán legszebb nyarát, és nem érzem ezt. Nem kívánom hogy a mutatók visszafelé pörögjenek. Nem kötnék alkut a szétfolyó, gonosz idővel bármi áron, mint régebben. Ez a nyár több élményt adott nekem, mint bármi más..Annyi tartalom volt benne, érzés, a délutáni álmosság, az esti vágy, a hajnali szórakozás, jóból rosszból, minden volt, mint másnak egész életében sem. Ezért menjen csak tovább az idő, rohanjon szét és kínozzon másokat a 'fájdalmas búcsú a nyártól' színdarabjával. Én köszönöm, nem kérek belőle. Ez a nyár az enyém, és ezt senki nem veheti el tőlem!

rendrakás ...

Rendrakás közben néha elfog az az érzés, mintha egy pillanatig kézben tarthatnám az irányítást. A sarokból, ágy alól, szekrény mögül előkerülő sok kacatot kidobálni, eltépni, visszarakni oda ahonnan leesett..szépen lassan minden a helyére kerül, én meg csak bámulok magam elé a káosz közepén. Nekiállok kupacolni, kell-nem kell, megtartom-kidobom kupacot, és teljesen ledöbbenek hogy még miket őrzök..szinte már régiségnek mondható..olyan emberek fényképeit, akikkel már 3 éve nem találkoztam, ezer éves randikról megmaradt mozijegyet..Aztán kezembe akadt egy levél (nem is tudom mi ez a levelezés mánia, már majdnem olyan kapcsolatgyilkos mint az msn, hihetetlen hogy van akivel csak így lehet beszélgetni..:o.)...átfutottam és 3 másodperc alatt kb 5féle érzés kavargott bennem. Kíváncsiság-meglepetés-döbbenet-szánalom-és hogy az egész milyen nevetséges..Gondolj bele, arról "levelezni" mittudomén matekóra közepén, hogy a barátnőd felírta a padra hogy meg akar halni, csak mert szakított egy sráccal...15-16 évesen!!??!!...hát szóval hihetetlen..ilyenkor jövök rá, miket veszít az ember néha...:D..pff..Szóval azon gondolkoztam, hogy általában olyan dolgokat őrzünk meg, amikre később örömmel gondolunk vissza. Ilyeneket kéne..ehelyett van egy csomó fénykép/ajándék, karácsonyi üdvözlőlap, amik anno fontosak voltak, elraktuk őket biztos helyre, elfelejtettük, és 2 év múlva a nagytakarításkor lehetetlen helyről kerülnek elő..mintha emlékeztetők lennének, hogy mi mindent hagytunk hátra eddigi életünkben.
És mindegyik kacat őrzi életünk egy kis darabját. Talán ezért ragaszkodunk hozzájuk ennyire? Nem is mazochisták vagyunk, csak félünk elereszteni egy...részt?..talán...de az biztos, hogy megkönnyebbülés és elégedettség megszabadulni az aljas, akárhonnan előkerülő régi levelektől, és azoktól, akiket őriznek magukban. Legyen az volt barát, régi barátnő, ellenség, vagy akár egy "régi ÉN"..(:

a sokat jelentő révfülöpi mólon..A nyár egyik legszebb éjszakája volt. Nemcsak mert minden megvolt, amit csak magamnak kívánhatok, hanem mert έn is rendben voltam. Mert elégedett voltam/vagyok és boldog.
Nincs meg mindenem, mégis teljesnek érzem magam, nem hiányzik semmi.
és ez jó. Boldogító.
Talán nem lesz mindig így. Talán lesz majd, hogy őrülten vágyni fogok valamire, akár megkaphatom, akár nem. Addig is igyekszem kiélvezni a "nyugodt csöndet"

http://www.youtube.com/watch?v=mLJlF_W9H8k
hála Flónak, megvan a szám. "A Szám"
meg a Converse táska..de ez már egy másik sztori..
jó kis nap volt ez a mai..tele meglepetésekkel, és pozitív élményekkel.
megvolt a mai napi önzetlen jócselekedetem, szóval semmi akadálya a felhőtlen boldogságnak..(hagytam a tessem csillagkaput nézni..:Dne utánozz)

"Ez a srác túl jó ahhoz. hogy igaz legyen..
akkor na éld bele magad..úgyse igaz.." :D...ezért szeretem T-t. többek között:D

"Love me when I deserve it least, as that is when I'll need it most"

A kevesebb néha több..vagy a legtöbb...ma kaptam egy nagyon eredeti és személyes ajándékot. Semmi kép, barátságmedál vagy vmi...semmi...még csak nem is neves bögre..
Fantázia van benne, és látszik belőle hogy ismer akitől kaptam..Nem csoda, 12 év alatt volt rá ideje...;)
Nagyon szeretem ezt az embert, és nagyon fontos nekem. Nem találkozunk sokszor, és nem is ölelem meg naponta, a kapcsolatunk nem ezért tartós..(még mielőtt vki azt gondolná, h aki megölel egyenlő a baráttal...pff)
Ő egy "nekibármitbármikor" emberem
<3F

aug.7.

Szeretem a bolond embereket...mellettük nem érzem magam minden hibám elkövetésekor, minden felesleges reményem bukásakor és minden vesztett harcom után még nagyobb hülyének vagy kevesebbnek...Velük olyan könnyű az élet. Egyszerű élet egyszerű gondokkal.
Félvállról venni az életet egyenlő a könnyebbséggel. Nem ahogy-esik-úgy.puffan, csak nem parázni, nem remélni és nem koppanni.Bolondok közt a bolond a normális...
És egy őrült világban az őrültek a normálisak..

"Légy kedves a körülötted lévőkkel, mindenki nagy harcot vív!"

"Nincs annál mindennapibb, mint a törekvés, hogy ne legyünk azok!"
William Shakespeare

aranyszabály

"A balszerencse a gyémántpor, amivel a menny csiszolja ékköveit."

Ha valaki azt mondja fontos vagy neki, ne dőlj be.Ha valaki megad neked mindent, amit barátként adhat, de nem mondja sosem, hogy fontos vagy, hidd el neki.
Ha valaki csak beszél, ne higgy neki,mert a tettek teszik emberré az embert. A többi kamu...kártyavár... A kimondott szó nics kőbe vésve..elszáll, mert aki csak ígérget, nem barát...
Először nem hiszel neki, aztán már nem bízol benne. Azon a ponton meg már akkor se hiszel neki, ha tenne vmit. Mert megtanultad, hogy addig semmit nem tesz érted, amíg neki jó. Hogy önző és gyáva.Hogy akkor is hazudik, ha kérdez...
És akkor már nem hiányzik az anno-barát...már nem is fáj...átmegy melletted a zebrán és már csak egy sziát kap tőled....talán....

-,-

"Ne hidd el, ha mondják, egyedül maradtál,
mindig lesz egy csendes társ, kiben régen is bíztál."
♫...

*hálás*

"Érezni az érintést...Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csak hogy érezzünk valamit."...
//Ütközések

priva╥e

Pótolni a nélkülözhetetlen embereket nehéz. Elfelejteni az elfelejthetetlent még nehezebb. De van egy pont, amikor a padlón vagy, és tudod hogy muszáj feállnod. Továbbmenni, emelt fővel veszíteni. Tudnod kell, hogy csak magadra számíthatsz, és csak magadban bízhatsz. Elszántan mész fejjel a falnak, koppansz, és rájössz hogy ez az élet rendje.
Nem voltam sosem depressziós, csakhát ismerős a padló. De nem lehet boldog az, aki nem tudja, mi az ára. Semmit nem adnak ingyen, és a jó dolgoknak nagy az ára. De élni tudni kell.
Eddig életemben egyetlen embernek sikerült teljesen hazavágnia...de akkor mindet vitt...nem maradt szinte semmim, csak ÉN...minden nap szembenézni vele...
Néha a dolgok, amiken nem tudunk változtatni, megváltoztatnak minket. Én is megváltoztam. Olyan dolgokat tettem, amiket el sem tudtam volna képzelni magamról, messzebre toltam a falakat, amiknek addig fejjel mentem. Magamnak toltam ki a határokat, és szabadabb lett a világom.
Túltettem magam azon, amit átéltem, és annyit tudok mondani azoknak az embereknek, akik miatt az lettem aki ma vagyok: köszöntem.

Olyan nem lesz, hogy mindig mindenki szeretni fog..asszem egyre kevesebb lesz belőlük..de nem is fontos....

egyébként meg a véleményedet vagy nekem mondd, vagy ne strapáld magad;)

rЄ

néhány kép tényleg többet mondd, mint a szavak...na de egy jó kis dal...(;

♪ http://www.youtube.com/watch?v=GE7hPZ1k9p4

http://www.youtube.com/watch?v=a2wJ66ejrlg

Duna&╥isza
♥

I <3 I3alaton

єzen a nyáron helyrebillent az összkép. Olyan emberek vesznek körül, akiknek fontos vagyok. Szeretni kell és szeretve lenni jó.
I ♥ I3alaton_aki érti érti, aki nem, annak meg úgysem kell. Minden percét imádtam!!
(:
ksznm