Annyi mindent kéne csinálni, megtanulni, eldönteni..kétszer ennyi idő is kevés lenne, hogy minden dolgomra legyen időm, saját magam is beleértve. Érzem, ahogy a dolgok kicsúsznak a kezeim közül, nem tudom kontrollálni magam, egyszerűen csak jön. Néha elemi erővel rámtör a melankólia, a hiány érzése. Pedig alapvetően optimista típus vagyok. Mostanában sokszor mégis nagyon egyedül és nagyon kiszolgáltatottan. És nem tudom titkolni, még sebezhetőbb vagyok. Taníts meg nevetni ha nem tudok, csevegni azzal, akivel nem akarok, nem kifakadni, ha nagyon mondanám. Hiszen így élünk..nekem mégis ez a legnagyobb félelmem. Nem tudom azt hazudni, hogy semmi bajom, ha igen, vannak gondjaim.Nem tudom azt mondani hogy jól vagyok, ha nem vagyok jól. Muszáj megnyílnom nektek, muszáj kiadnom, ami bennem van, különben egyszer szétesem.
Többnyire csak ülök és tanulok, vagy épp beszélgetek valakivel, és elfog ez az érzés. Minek alakoskodsz velem? Miért hallgatsz meg ha nem érdekel?..vagy miért nem hallgatsz meg, ha fontos vagy nekem? Miért nem figyelsz rám?
Innen egyedül nem tudom visszarántani magam. Néha annyira hiányzik. Az érzés, az érintés, a tudat.
Újra kell gondolnom a kapcsolataimat. Helyretenni és értékelni, hogy ne várjak többet. Én mégis többet adok. Ezért élek, mégis ettől félek a legjobban a világon.
de nekem kell, hogy adhassak!.
spotlight
- zs.
- Szombathely, Vas, Hungary
- Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél, És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése