ne kínozz felvillanó képekkel, reálisan létező mindennapi apróságokkal és naturalista részletességel az éjszakába hallucinált lázálmokkal. ne tegyél elém tükröt, hogy azt lássam benne, ami nem vagyok. magam alá húznak a körülmények, néha nem tudom kezelni az érzéseimet. nem tudom, mit érzek, tőlem idegen jelenségeket fedezek fel magamban. és nem tudom hova tenni, mert ha körülnézek, téged látlak mindenhol és szétesem. darabjaimra hullok szét a folyosó kövein. csendben, néha nevetek is közbe. Próbálom behozni a lemaradásom mellettük, közben meztelennek érzem magam. Védtelennek és kiszolgáltatottnak.és nem tudom megkeresni a lépcsőn lefele pattogó töredékeimet. van, amit örökre ott hagyok.
Hagyj megszabadulni magadtól, össze kell szednem magam. Meg kell keresnem a darabjaimat és mindegyiket a helyére kell raknom, mielőtt más teszi meg velem. Adj nekem esélyt!
ki vagy te? kétségbeesés, ködként rámtelepülő bizonytalanság?..nem tudom. de nem szeretlek.nem akarlak.
nem érzés vagy, pusztán az érzéseim hiánya.
spotlight
- zs.
- Szombathely, Vas, Hungary
- Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél, És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése