voici mon secret:
Sokszor akartam már megállítani az időt. Visszatekerni a 'tökéletes pillanathoz', és megállítani. Nem sokszor újrajátszani, hanem mindig csak azt a jelenetet élni, csak sokkal lassabban, hogy tovább tartson. Ha lehet örökké...
És most itt állok, magam mögött hagyva életem eddigi talán legszebb nyarát, és nem érzem ezt. Nem kívánom hogy a mutatók visszafelé pörögjenek. Nem kötnék alkut a szétfolyó, gonosz idővel bármi áron, mint régebben. Ez a nyár több élményt adott nekem, mint bármi más..Annyi tartalom volt benne, érzés, a délutáni álmosság, az esti vágy, a hajnali szórakozás, jóból rosszból, minden volt, mint másnak egész életében sem. Ezért menjen csak tovább az idő, rohanjon szét és kínozzon másokat a 'fájdalmas búcsú a nyártól' színdarabjával. Én köszönöm, nem kérek belőle. Ez a nyár az enyém, és ezt senki nem veheti el tőlem!